A 996-ban alapított Pannonhalmi Bencés Főapátság műemlék épületegyüttesének keleti oldala a középkori várfallal, a Szent Márton-hegyen. A főapátság látványos épületegyüttese, a román stílusú altemplom és kerengő, valamint a gótikus bazilika az évszázadok során barokk és klasszicista stílusú épületrészekkel egészült ki.
A korai középkorban egész Európában elterjedt bencés szerzetesség 996-ban jutott el Magyarországra is, amikor az országát a keresztény Európába bekapcsolni kívánó Géza fejedelem monostort alapított a bencés szerzetesek számára „Pannónia Szent Hegyén” (Mons Sacer Pannoniae) Szent Márton tiszteletére. A monostort 1002-ben Géza fia, Szent István gazdag birtokadománnyal látta el és a montecassinói apátság kiváltságaival ruházta föl, tehát közvetlenül a Szentszék alá tartozott, valamint apátjának lelki hatalma volt a monostor birtokain, ami később önálló területi apátság kialakulásához vezetett. A Pannonhalmi Főapátság a Magyar Bencés Kongregáció központja. Az itt élő szerzetesek Szent Benedek Reguláját követik. Az Ezeréves Pannonhalmi Bencés Főapátság és közvetlen természeti környezete 1996-ban bekerült a világörökségek közé.