Dudás Éva, a Lenin Kohászati Művek dolgozója énekel, a munkásklub önálló zenekara játszik a miskolci Szinva-völgyi munkásklub szombat esti programján. A DIMÁVAG, a Könnyűgépgyár és a Nehéz Szerszámgépgyár dolgozói részére korszerű művelődési otthonná alakították át a volt vasgyári vendéglőt.
Lenin Kohászati Művek: az ómassai őskohó köré épült üzem 1870-ben költözött Diósgyőrbe Magyar Királyi Vasműhivatal Diósgyőr néven. 1880-tól Magyar Királyi Vas- és Acélgyár, 1925-ben Magyar királyi Állami Vas- Acél- és Gépgyárak (MÁVAG). A II. világháborút követően erről leválasztották a DIMÁVAG (később Diósgyőri) Gépgyárat, az acélmű 1953-89 között Lenin Kohászati Művek néven működött. A kombinát a megye legnagyobb munkaadója volt, és egyre jobban korszerűsítették; itt épült az ország legnagyobb nagyolvasztója és Martin-kemencéje. 1989-ben jött létre az LKM helyett a Diósgyőri Metallurgiai és Alakítástechnológiai Gyárak Részvénytársasága, a DIMAG Rt., a gyár egyes részlegei előbb leányvállalattá, majd önálló gazdasági társaságokká alakultak. A Diósgyőri Gépgyár elődjét 1915-ben alapították Újgyár néven, mely a kohászati üzemek mechanikai megmunkáló részlegéből vált ki. Az építkezést hátráltatta az I. világháború, 1930-ig nem is folyt itt érdemi termelés, csupán a kohászati gyár segédüzemeként működött, majd 1930-31-től folyamatosan bővítették a gyár kapacitását. 1944 szeptemberében légitámadás érte, majd berendezéseit elszállították, erőközpontját felrobbantották. A berendezések pótlása után már 1945 elejétől részt vett az újjáépítési munkákban. 1946-ban közös vezetés alá került a MÁVAG Kohászati Üzemekkel. 1948-ban vált önállóvá DIMÁVAG Gépgyár néven. 1950-ben a DIMÁVAG-ról levált a Nehézszerszámgépgyár és a Könnyűgépgyár. 1963-ban ezek újbóli egyesítésével alakult meg a Diósgyőri Gépgyár (DIGÉP) és vált a hazai gépgyártás egyik központjává. A 80-as évek végéig a gyár legfőbb termékei a hadiipari gyártmányok mellett a kábelgépek, szerszámgépek (kalapácsok, lemezollók, élhajlítók, excenterprések), vasúti kerékpárok voltak.