A tiszaföldvári Hajnóczy József Általános Gimnázium leánytanulói sárgarépát kötnek csomóba a Martfűi Tangazdaság Kertészetében, ahová a vakáció alatt idolgozni járnak.
Hajnóczy József (Modor, 1750. V. 3. – Buda, 1795. V. 20.) ügyvéd, királyi tanácsos, kamarai főtitkár. A magyar jakobinusok egyik vezető személyisége volt. Folyékonyan beszélt magyarul, németül, franciául, latinul, szlovákul, az angol nyelvet pl. hat hét alatt tanulta meg. Titkári állást vállalt, előbb gr. Forgách Miklósnál, 1779-ben Széchényi Ferenc grófnál. Csatlakozott a szabadkőművesekhez. II. József híve lett, mert tőle várt segítséget a hazai feudalizmus ellen. 1786-ban Szerém vm. alispánjá-vá nevezték ki, de II. József halála után mint nem nemes állását vesztette. Az adózásról írt munkájában bírálta a m. feudális alkotmányt, követelte a nemesség megadóztatását, az összes egyházi javak szekularizációját. A közteherviselés, sajtószabadság követelésével már a polgári állam létrehozását szorgalmazta. Hangoztatta a jobbágy-ság művelődési jogát is. 1792-ben a budai kir. kamara titkára lett. 1794 tavaszán Martinovics bevonta a jakobinus mozgalomba mint a Szabadság és Egyenlőség Társ. egyik ig.-ját. 1794. aug. 16-án elfogták és Bécsbe vitték, majd Budára hozták és 1795. ápr. 27-én halálra ítélték. A Vérmezőn társaival együtt lefejezték.