Szállítják a festőművészek első képeit a Műcsarnok épületébe a IX. Országos Képzőművészeti Kiállításra, mely április 4-én nyit majd a nagyközönség számára.
A Műcsarnok az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat, illetve a kortárs képzőművészek kiállítóhelyének épült az 1800-as évek végén. Egy modern kiállítási pavilon megépítésének igénye a Millennium megünneplése alkalmából megrendezendő Ezredéves kiállítás kapcsán merült föl az 1890-es évek elején. A Schickedanz Albert által tervezett városligeti Műcsarnok épülete 1896-ra készült el. Az Ezredéves kiállítást Ferenc József nyitotta meg főurak jelenlétében, ünnepélyes keretek között. A Műcsarnok rendszeresen tartott tavaszi nemzetközi és téli nemzeti tárlatokat, amelyeken szinte az egész magyar művésztársadalom részt vett. A legjellemzőbb műcsarnoki kiállításforma a tárlat volt, az eladással egybekötött képbemutató. A Műcsarnok kiállításpolitikájában a konzervativizmust képviselte. A XX. század első évtizedében az egymás mellett élő stílusok és irányzatok megjelenésével megkezdődött a művészeti élet polarizálódása, a gomba módra szaporodó művészcsoportok kiszorultak a Műcsarnok falai közül, és a sorra alakuló kisebb kiállítóhelyiségekben (Nemzeti Szalon, Művészház, Ernst Múzeum) leltek otthonra. A műcsarnoki tárlatok megmaradtak ugyan az év reprezentatív bemutatóinak, de – mivel a műkereskedelem már több, sokszor kedvezőbb fórumon bonyolódott –, a legjobbak el-elmaradtak, vagy kevésbé értékes művekkel jelentkeztek. A Nyugat publicistái is tollhegyükre tűzték a „giccskiállításokat”. 1926-ban a Műcsarnok tulajdonjoga a főváros kezébe került. 1932-től Hóman Bálint kultuszminiszter csoportos kiállításokat a művészek egyéni kiállításainak sorozatával váltotta fel. A II. világháború alatt az épület erősen megrongálódott. Az intézményből 1952-re országos kiállítási központ lett. Az épület átadásának 100. évfordulójára a Műcsarnokot teljesen felújították. A Műcsarnok ma Magyarország meghatározó kortárs művészeti kiállítóhelye.