A Szent Mihály templom. A templom alsó emelete a XIII. században, felsőrésze és tornya 1482-ben, orgonakarzata 1489-ben készült. 1866-ban renoválták.
A Szent Mihály-templom Sopron legkorábbi plébániatemploma. A kora középkor szokásainak megfelelően a temetőben építették, így az erődített városfalon kívülre került. A Szent Mihály tiszteletére szentelt templom eredetijét a 13. században román stílusban emelték, és a 15. században gótikussá építették át. Mai alakját az 19. század neogótikus rekonstrukciója formálta. 15. századi szobrot, falképeket is őriz. A nyugati homlokzaton emelkedő torony alsó szintje jól láthatóan középkori, viszont a bejárat béllete és kerete 19. századi, miként a felső szint is a nagy kőrácsos és csúcsíves ablakokkal és kőcsipkés, körbefutó erkéllyel. A hajó támpillérei is középkoriak. A templomban is harmonizáló, de különböző évszázadokban épített részletek váltakoznak: gótikus ülőfülkék és neogótikus árkádok. Aa főhajót díszítő oszlopfők és konzolok a középkori mester tudását dicsérik, de rajtuk a festés 19. századi. A kettősség a főhajó szentélyében a legteljesebb: a Storno Ferenc tervezte neogótikus oltárépítmény szerencsésen erősíti az égbe törő gótikus kőbordák lendületét. A nyolcszög alaprajzú, 13. századi Szent Jakab-kápolna mindmáig megőrizte román stílusjegyeit. Több középkori, 15. századi falfestmény, illetve azok töredékei erősen megújított formában láthatók, az 1460-1470 körül készült fa Madonna-szobor viszont az évszázadok patinája mellett eredeti szépségét is őrzi. A templom neogótikus berendezését az 1859–1866 közötti helyreállítás idején készítették id. Storno Ferenc tervei szerint. Megőrzött barokk oltárainak képét Altamonte és Troger iskolájának képviselői festették. A templom cintermében őrzött sírkövek között 17. századi, késő reneszánsz munka is látható.