Egy kalauznő füttyjelzéssel indítja a 66-os jelzésű villamost, a budapesti villamosközlekedés 70. évfordulóján. A budapesti köznyelv „füttyös”-nek nevezte a villamos indítókalauzát, aki a megállókban a le- és felszállás befejezése után füttyszóval adott jelzést a motorkocsin lévő vezetőnek az indításra.
Budapesti villamosközlekedés: A villamos ősét Werner von Siemens építtette 1881-ben Berlinben. 1886-ban Balázs Mór mérnök előállt a nagykörúti vonal villamosításának tervével. Az első, kísérleti villamosvonalat a Nyugati pályaudvar és a Király utca között létesítették. Kalauz: A kalauz hozzátartozott a budapesti utazásokhoz, akár mozgókalauzként, akár ülőkalauzként. Jegyet adott, az előre megváltott jegyet kézi lyukasztóval érvényesítette, útbaigazítást lehetett kérni tőle és kizárta az utazásból az arra jogosulatlanokat. Elsőként 1961-ben a fogaskerekű vasútra helyezték fel a KN (kalauz nélkül) táblát. Az autóbuszokon és a hatvanas évektől bevezetett csuklós villamosokon ülőkalauz teljesített szolgálatot, felszállni csak a kalauzpulthoz legközelebb eső (általában a leghátsó) ajtón lehetett. 1969-ben a BKV az összes fővárosi járművön (a helyiérdekű vasutat kivéve) bevezette a kalauz nélküli közlekedést. Füttyös kalauznő: A „füttyös” indítókalauzt 1950-ben Felekiné Gáspár Anni: Füttyös kalauznő című festményén, a hazai szocialista realizmus (a köznyelvben szocreál) művészet egyik legjellemzőbb alkotásán örökítette meg. 66-os villamosjárat: A Nyugati pályaudvar – Móricz Zsigmond körtér között közlekedett.