A Corvin közi szabadságharcosok csoportja (6x6 cm-es másolatról reprodukált kép; az eredeti fotó-negatívot 1957-ben lefoglalta a megtorláson dolgozó hatóság); az első sorban guggolnak (balról): Bérczi Miklós ("Jampec"), Jánoki Attila, Méhes Pál ("Bundás"), Kiss Károly, Jánoki László, Verebi Oszkár (fotós) és Neumann Tivadar. Állnak: Horváth József ("Lisztes") (b1), Kóté Sörös József ("Holi") (b3), Köte Gyula ("Jura") (b7, lefelé néz), Sanyi, "Szöszi" (magas szőke), "Feri" (b11), Wittner Mária, (barna, b13), Havrilla Béláné Sticker Katalin (j6), mögötte: "Kalapos" (j5), Pászti Tóth András (j4), Varga János (j3), Hultai István őrvezető (j2) és Kovács János százados (j). A VIII. kerületi Vajdahunyad utca 41-es számú házban 1956. október 25-én alakítottak ki harcálláspontot a felkelők.
1956-os forradalom és szabadságharc: a sztálinista diktatúra elleni forradalom és a szovjet megszállás elleni szabadságharc Magyarországon. 1956. október 23-án kezdődött a budapesti diákok békés tüntetésével, majd fegyveres felkelés robbant ki, aminek leverésére november 4-én az ország egész területén megindult a szovjet támadás. A szabadságharc legkitartóbb harcosai a csepeli ellenállók voltak, őket november 11-én verték le. Corvin-köz: itt volt az 1956-os forradalom felkelőinek egyik legfontosabb és legtovább kitartó ellenállási pontja, amikor a beözönlő szovjet tankok rátámadtak a magyar forradalomra. A Corvin köziek főparancsnokai Iván Kovács László és Pongrátz Gergely voltak, és sok kisebb parancsnok volt.