Bujáki sokszoknyás népviseletbe öltözött fiatal lány megigazítja társnője szoknyáját.
Bujáki népviselet: a palóc tájegységhez tartozik, a XX. század elején vált ki a környező községek viseletei közül. Legszembetűnőbb jellegzetessége a kurta szoknya, ami valamivel térd fölé ér. Ezekből 10-15-öt is felvettek egykor. A szoknyák szélére színes szalagot is varrtak, ami fodor hatását keltette. A vidéken szokatlan volt, de itt ismerték a sonkaujjat is, az ingváll ékességét. Ugyancsak jellemző a sok gyöngy viselése. A vasárnapi szentmiséken, községi rendezvényeken, családi ünnepségeken is meglehetősen gyakran lehet látni viseletbe öltözötteket, mivel az utóbbi években egyre többen térnek vissza ilyen módon a gyökereikhez. A viseletet a XX. század első felében Glatz Oszkár (1872-1958) festőművész örökítette meg.