Gáspár Sándor, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának (MSZMP PB) tagja (b1), Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára (b2), Apró Antal, a Minisztertanács elnökhelyettese (b3), Alekszandar Rankovics jugoszláv alelnök, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottságának titkára (j2) és Joszip Broz Tito, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnöke, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége főtitkára (j1) a tárgyalóasztalnál.
Gáspár Sándor (Pánd, 1917. április 15. – Budapest, 2002. április 16.) kommunista politikus, szakszervezeti vezető. Az MSZMP KB tagja (1956-1988), titkára (1961-1962), a PB tagja (1962-1988), az Elnöki Tanács tagja (1954-1988), a SZOT főtitkára (1956-1959; 1965-1983), elnöke (1983-88), a Szakszervezeti Világszövetség elnöke (1978-1989). Kádár János (eredetileg Csermanek János, Fiume, 1912. május 26. – Budapest, 1989. július 6.) belügyminiszter (1948-50), a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkára (1956/1957-1985), főtitkára (1985-1988), végül a párt elnöke (1988-1989), a Minisztertanács elnöke (1956-1958, 1961-1965). Apró Antal (Szeged, 1913. február 8. – Budapest, 1994. december 9.) a Szakszervezetek Országos Tanácsának főtitkára (1948-51), építőanyag-ipari miniszter (1952-53), a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke (1956 -1958), a Minisztertanács elnökhelyettese (1957-1971), az Országgyűlés elnöke (1971-1984). Ranković, Aleksandar (1909-1983) szerb nemzetiségű jugoszláv kommunista politikus, Tito legfőbb szerb bizalmasa és harcostársa. Alapításától, 1944 májusától az OZNA, a jugoszláv Népvédelmi Osztály vezetője. 1946-66 között a Jugoszláv Kommunista Párt Központi Bizottságának titkára, 1940-66 között a Politikai Bizottság tagja. 1946-tól belügyminiszter, a pártvezetésben a káderügyeket és a belügyi apparátust irányította. 1963-tól Jugoszlávia alelnöke. 1966-ban kegyvesztetté vált, ahol pártellenes tevékenységgel vádolták meg (a vádak szerint lehallgatta Titót), és kizárták a pártból. Joszip Broz Tito (1892-1980) Jugoszlávia 1941-es német megszállása után a partizánerők főparancsnoka, a Jugoszláv Népfelszabadító Hadsereg alapítója (1942), a Jugoszláv Kommunista Párt (1952-től Jugoszláv Kommunisták Szövetsége) főtitkára (1937-80), miniszterelnök (1946-53), köztársasági elnök (1953-80).