Építőipari munkások aszfaltozzák az utat az autó parkoló építésén az apátság tövében.
A tihanyi bencés apátságot I. András király alapította 1055-ben. A középkori templomról és kolostorról XVI-XVII. századi ábrázolások maradtak fenn, ezek mellett csak néhány kőfaragvány és a XI. századból származó altemplom őrzi az egykori épületegyüttes emlékét. Az altemplom teljes épségében megmaradt háromhajós román stílusú csarnokkripta, az egyetlen épségben fennmaradt Árpád-kori királyi temetkezőhely. Itt nyugszik az 1060-ban elhunyt I. András. Alapítólevele a legrégebbi, eredeti formájában fennmaradt magyar nyelvű oklevél. A szerzetesi élet 1534-ben megszűnt, az erődített kolostor a balatoni végvárrendszer fontos láncszemévé vált. A katonaság 1674-ben adta vissza eredeti rendeltetésének a templomot, egy tűzvész azonban 1683-ban a kolostori épületeket romba döntötte. 1719-ben kezdődött meg az újjáépítés Wittwer Márton karmelita építész tervei szerint. 1754-re épült fel a kéttornyú, 35 méter magas barokk templom és az új kolostor. 1786-ban II. József császár a bencés rendet is feloszlatta, a rend tagjai 1802-ben térhettek vissza Tihanyba. Az 1889-es felújításkor Deák-Ébner Lajost, Lotz Károlyt és Székely Bertalant bízták meg egy-egy boltmező kifestésével. 1950-ben ismét el kellett hagyniuk a szerzeteseknek a rendházat. A plébánia megmaradt, a rendház előbb szociális otthon lett, később pedig múzeum költözött belé. A bencések 1990-ben térhettek vissza ismét Tihanyba.