Kalocsai népviseletbe öltözött lányok olvassák a Dolgozó Ifjúság Szövetsége (DISZ) faliújságját egy pingálással díszített falon.
Kalocsai pingálás: a feltehetőleg a 19. század utolsó harmadában Kalocsán és a Kalocsától keletre fekvő katolikus lakosságú szállásokon (Homokmégy, Öregcsertő, Szakmár stb.) elterjedt pingálás eredetileg csak a mennyezet alatti falrészre festett szalagot jelentette. A faldíszítéshez használt motívumkincs a faragott bútorok virágmintáiból táplálkozott, így az első pingáló – falfestő – asszonyok feltehetőleg azok közül kerültek ki, akik a parasztság számára készített bútorokra festették fel a mintákat. Később a minták kiteljesedését a színek gazdagodása követte, immár 20-30 színt is használtak a korábbi kettő-három helyett. A pingálás folyamatos kölcsönhatásban állt a híres kalocsai hímzéssel, átvéve annak kiszínesedő világát. Azt, hogy a két motívumvilág szinte teljesen megegyező lett, az segítette, hogy sokszor ugyanazok az asszonyok pingáltak, akik a hímzéseket is készítették. Az 1920-as évek második felében, a 1930-as évek elején reneszánszát élte a népművészet, így a kalocsai alkotások, a hímzés és a pingálás is bekerült a kereskedelem és az idegenforgalom figyelmébe. Ettől az időszaktól szélesebb körben alkalmazták a pingálást, például készültek munkák középületekre, sokszor egészen nagy falfelületeket díszítve. A Dolgozó Ifjúság Szövetsége (vagy röviden DISZ) magyar ifjúsági tömegszervezet volt az 1950-es években. 1950. július 16-18-án alakult meg Magyarországon a szovjet mintájú központosítás részeként az MDP vezetése alatt álló 14-26 éves fiatalokat tömörítő szervezet, melynek célja az ifjúság egységesítése volt.