Kilátás a Dunára: előtérben a Duna-korzó és a Kossuth gőzös, háttérben a Mátyás-templom, a Halászbástya és a Lánchíd.
A Lánchíd a főváros első állandó hídja, építése gróf Széchenyi István kezdeményezésére kezdődött. Az ünnepélyes alapkőletételre 1842. augusztus 24-én került sor. Tervezője Tierney William Clark, építője Adam Clark volt. 1945. január 18-án a visszavonuló németek felrobbantották, az újjáépített hidat 1949. november 20-án adták át a forgalomnak. A Halászbástya eredetileg a budai városfal egyik védelmi szakasza, melyet a hagyomány szerint a halászok céhe őrzött. Mai formájában 1895-1902 között építették fel Schulek Frigyes vezetésével, hogy a falszakasz jobban illeszkedjen a Mátyás-templom felújított külsejéhez. A neoromán stílusú építmény hét tornya a hét honfoglaló vezért szimbolizálja. A Mátyás- vagy Nagyboldogasszony-templom első említése 1247-ből való. 1873 és 1896 között Schulek Frigyes vezetésével restaurálták, illetve részben átépítették neogótikus stílusban. A II. világháború alatt súlyos károk érték, 1970-re építették teljesen újjá. A XIX. század óta Koronázó főtemplomként is említik, azonban csak három királyunkat: Károly Róbertet (1308), I. Ferenc Józsefet (1867) és IV. Károlyt (1916) koronázták itt. A Kossuth gőzhajó 1913-ban épült az Újpesti Ganz-Danubius hajógyárban, a Magyar Királyi Folyam-tengerhajózási Rt. részére "Ferdinánd Főherceg" néven. A Habsburg-ház trónfosztását követően, 1919-ben a "Rigó", majd 1930-ban a "Leányfalu" nevet kapta. A II. világháborúban, 1944 végén, a német csapatok visszavonulása során Ausztriába került. Kétévi fogság után tért haza, 1947 tavaszától a Magyar-Szovjet Hajózási Rt., 1955-től a Magyar Hajózási Rt. tulajdona volt. 1953-tól viseli a Kossuth nevet. 1978-ban kivonták a forgalomból. 1984-ben kezdődött felújítása és múzeumhajóvá történő átalakítása, amelynek befejezése után, 1986 októberében adták át a közönségnek. A Vigadó téri hajóállomáson kikötve áll, fedélzetén a múzeum mellett étterem működik.