Juhász Béla II. segéd, a Martonyi Sándor olvasztárbrigád tagja a Lenin Kohászati Művek dolgozója, az elektroacélmű kohójában zajló folyamatot ellenőrzi. Az acélmű dolgozói a felszabadulás 15. évfordulója tiszteletére vállalták, hogy a technológia fejlesztésével növelik az acéltermelést.
Az ómassai őskohó köré épült üzem 1870-ben költözött Diósgyőrbe Magyar Királyi Vasműhivatal Diósgyőr néven. 1880-tól Magyar Királyi Vas- és Acélgyár, 1925-ben Magyar királyi Állami Vas- Acél- és Gépgyárak (MÁVAG). A II. világháborút követően erről leválasztották a DIMÁVAG (később Diósgyőri) Gépgyárat, az acélmű 1953-89 között Lenin Kohászati Művek néven működött. A kombinát a megye legnagyobb munkaadója volt, és egyre jobban korszerűsítették; itt épült az ország legnagyobb nagyolvasztója és Martin-kemencéje. 1989-ben jött létre az LKM helyett a Diósgyőri Metallurgiai és Alakítástechnológiai Gyárak Részvénytársasága, a DIMAG Rt., a gyár egyes részlegei előbb leányvállalattá, majd önálló gazdasági társaságokká alakultak.