Káplár Ferenc IV. éves festőszakos hallgatója fest, a háttérben a hódmezővásárhelyi Szántó-Kovács János termelőszövetkezet dolgozói beszélgetnek. A Képzőművészeti Főiskola hallgatóinak egy csoportja a nyári szünetet a Hódmezővásárhelyi Művésztelepen tölti, gyakran keresik fel a környék szövetkezeteit.
A Hódmezővásárhelyi Művésztelep intézményessé válásának kezdete Kurucz D. István nevéhez fűződik: 1953-től szülei házát alkotóházként bocsátotta a vendég művészek rendelkezésére, ebből alakult aztán a Művészeti Alap Virág utcai alkotóháza. 1957-ben egy másik alkotóház is létesült a Mártély területén. Az alkotóházak mellett létesült még kollektív műterem (1969), két, 6-6 lakásos műteremház (1969-70) és 3 műtermes lakás (1973) is. Kurucz kezdeményezésére rendezte a Képzőművészeti Főiskola a növendékek gyakorlatát szolgáló nyári művésztelepeket Hódmezővásárhelyen, Szabó Iván vezetésével. E nyári gyakorlatok hatására telepedett meg a városban diplomázás után Kajári Gyula, Németh József és Szalay Ferenc. A főiskola művésztelepeinek megszűnése után a növendékek a Mártélyi Szabadiskolában képezhették magukat, itt vált mesterré Kollár György vagy Szabó Tamás. A Hódmezővásárhelyi Művésztelep, mint jelenség, eltért a hagyományosabb művésztelepektől (Szolnok, Kecskemét). Inkább a mozgalmi jelleg dominált, nem volt meghatározva a résztvevők köre, a helyi művészekkel egyenértékűen vettek részt a munkában a szorosabb vagy lazább szállal kötődő vendégművészek, a hatvanas-hetvenes években igen karakteres részét alkotva a hazai képzőművészetnek.