Isola Antal az Angyalföldön élő pesti verklis hangszerén játszik az emeletes házak előtti parkban.
A verkli és kintorna mechanikus hangszer, az oldalán lévő kar tekerésével a játékos egyszerre táplálja a fújtatókat, és működtet egy forgó hengert a verklinél (kintornánál lyukszalag), amely kis fémszögecskékkel van ellátva, ezek szelepekkel továbbítják a levegőt a síprendszerhez. A szögecske vagy lyuk elhelyezkedése dönti el, hogy melyik síp szólal meg, és mikor. Eredete igen régi időkre nyúlik vissza. A 18–19. században gyakran használták templomokban, utcai hangszerként is kedvelt, sokszor egy majom ül a tetején. Kintorna=quin tonen azaz öt hangú hangszer. Először Olaszországban készítettek.