A Fehérek templomának főoltára, jobb oldalán fent Sienai Szent Katalin szobra, kezében a szívvel.
Sienai Szent Katalin vagy Sziénai Szent Katalin (születési neve: Caterina Benincasa da Siena, Siena, 1347. március 25. - Róma, 1380. április 29.) olasz misztikus, a dominikánusok harmadrendjének tagja, a középkor egyik legnagyobb hatású női szentje. Nagy Lajos királyunkkal is levelezett. Legendája szerint Krisztus őt is eljegyezte, mint alexandriai védőszentjét, sőt szívet cserélt vele, és sebeinek hordozására (stigma) találta méltónak. A négy domborműből, mely a főoltár építményét kétoldalt még díszíti, a képen az angyali üdvözlet, Mária látogatása Erzsébetnél és Jézus bemutatása a templomban címűek látszanak. Jellemzően rokokó az oltár jobb és bal oldalán az oratórium aranyozott rácsozata. A mennyezet és a kórus freskói és díszítőfestése jóval későbbi, 1937-ben készítette Gebauer Ernő pécsi festőművész-professzor. A templom építése a Rákóczi-szabadságharc miatt húzódott 1699-től 1755-ig. Rokokó berendezése 1760-1770 között készült. A templom kriptájában bukkantak a régészek az egyedülálló barokk kori temetkezési leletegyüttesre, melyet a tér egy pincéjében állítanak ki. Fent a Szentháromság előtt hódolók szoborcsoportja (fehér festett faszobrok), balról Szent Domonkos a kutyával, jobbról Sienai Szent Katalin, kezében a szívvel. A közöttük lévő felirat szerint különleges bűnbocsánattal (búcsúval) felruházott oltár (Altare privilegiatum). A főoltár képén V. Pius pápát látjuk, akit a domonkos rendből emeltek a pápai trónra. (Az 1571-es, törökök elleni lepantói keresztény győzelemért ad hálát, mögötte csatajelenetek). Az alatta lévő olajképet Carel von Savoy antwerpeni festő készítette 1664-ben. A kép középpontjában Krisztus áll keresztjével, körülötte pedig bibliai bűnösök (Dávid, Káin, Magdolna stb.). Az oltártól balra Szent István (Magyarok Nagyasszonya képpel), jobbra Szent László (karddal) királyok szobrai.