Kovács Bálint oktató egy kínai exportra készülő húzógyűrű működési elvét magyarázza a diákoknak a Csepel Vas- és Fémművekben, ahol a XXI. kerületi általános iskolások kísérleti üzemi gyakorlati munkán vesznek részt. A 150 nyolcadik osztályos fiú két hétig naponta 5 órát tölt az üzemben.
A Weiss Manfréd Acél- és Fémművek (a köznyelvben Csepel Művek) a 20. század első felének kiemelkedő magyar nagyüzeme volt a Csepel-szigeten, az első világháború idején az Osztrák–Magyar Monarchia második legnagyobb hadiüzeme, alapító tulajdonosa a pesti születésű Weiss Manfréd gyáros, elődje Weiss-konzervgyár volt. A fő megrendelő a hadsereg volt, az I. világháború idején felduzzadt a dolgozók létszáma, utána pedig leapadt és a román megszállók elhurcolták a berendezést is, amitől a termelés is visszaesett. A háború után a gyár átállt varrógépek, kerékpárok, szerszámgépek, tűzhelyek, később autók és repülőgépek, a Witkoviczi Acélművekkel együttműködve 1920-tól csövek gyártására. Miután Weiss Manfréd 1922-ben meghalt, a gyár vezetését fiai és egyik veje folytatták.1929-ig a tű-, bergmanncső-, a kályha- és a tűzhelygyártást is megszervezték. Az évtized vége felé indult meg a repülőgépmotor-, kerékpár-, varrógép- és traktorgyártás is. Az értékesítésre kiterjedt hálózatot hoztak létre: Agrár-, Ferró-, Metalló- és Termo-Globus kereskedelmi vállalatokat, melyek több fővárosban állandó képviseleteket nyitottak és Európa, Afrika és Ázsia nagyobb városaiban bizományosi hálózatot működtettek. A Weiss-műveknek még bérelt tengerjáró szállítóhajója is volt. Az 1930-as évek közepén a gyár már 15 ezer embert alkalmazott. A második világháború idején a WM harckocsikat és terepjárókat is előállított, valamint Me 210 típusú repülőgépekhez is készítettek motorokat. A bombázások idején az üzem nagy károkat szenvedett. 1944-ben a német megszálláskora vezetést letartóztatták és helyükre németeket neveztek ki. 1948-ban államosították a gyárat, 1956-tól lett a neve Csepeli Vas- és Fémműveknek. Szerszámgépeket gyártottak, de 1954-től változott az iparpolitika, így a termelés visszaesett, majd erősödött, az 1970-es években a fő profil nyugati export volt.