Frőlich Gyula kőműves az őrtorony falát rakja a visegrádi alsó várban, ahol az Országos Műemléki Felügyelőség dolgozói eredeti tervek alapján, középkori formájában állítják vissza a visegrádi várrendszer 1. sz. őrtornyát.
A Várhegy tetején a koravaskorban már létezett egy erődített település. Ennek a helyére a tatárjárás után IV. Béla felesége, Mária királyné építtette fel az új visegrádi várat. A fellegvárat a Dunával összekötő völgyzárófalak, valamint a falakon áthaladó egykori országutat védő kapuk és a nagy lakótorony (amit a 11. századi magyar királyról tévesen Salamon-toronynak neveznek) a 13. század közepén épült fel. Az alsóvár a fellegvárral egységes védelmi rendszert képezett. Károly Róbert korában a hatszögletű lakótornyát átépítve királyi szálláshellyé alakították. A török háborúk után elhagyatott várrom feltárását Viktorin József kezdeményezésére 1871-ben Henszlmann Imre kezdte meg. A lakótorony helyreállítását Schulek Frigyes tervezte. Pénzhiány miatt a munka hamar félbeszakadt és csak az 1920-as években folytatódott. A torony mai formáját az 1959-1964 között Sedlmayr János tervei szerint végzett modernista helyreállítás során kapta.