A Lukács fürdő épülete Budapesten, előtte egy Moszkvics személyautó áll.
A Margit híd budai hídfőjénél, a Frankel Leó úton álló gyógyfürdő története összefügg a Császár fürdőével. A bőven feltörő gyógyvízzel a középkorban malmokat hajtottak, de a XIV. században kórház is állt a közelben. A Császármalom egyik tornya beépítetten megmaradt, mint a fürdő egyik kerek medencéje. A XVIII. század elején alakították ki a Császár fürdőt, ennek szomszédságában, a malomudvarban működött egy szerény, pár kádas fürdő, melyet a köznép lyukasként emlegetett, valószínűleg a Lukász nevű fürdőtulajdonos neve után. 1884-ben Palotai Rezső megvette a fürdőt a kincstártól, ő kezdte használni a Lukács fürdő nevet (az udvaron Szent Lukácsnak az 1760-as évekből származó szobra áll). A fürdő 1893-ra nyerte el végleges formáját, felépült az iszapfürdő, a gőzfürdő, a gyógyszálló és az uszoda. 1945 után a Lukács és a Császár fürdő közös intézménnyé alakult. Itt helyezték el az Állami Reumakórházat, mely 1951-ben beolvadt az Országos Reuma- és Fizioterápiás Intézetbe, a fürdő pedig a Fővárosi Fürdőigazgatóság kezelésébe került.