Harangozó László, a Fémbútor- és Drótszövetgyár fémcsiszolója, népi ülnök (k) munkatársai körében. A férfit a dolgozók és a gyár vezetősége ajánlotta népi ülnöknek a Pesti Központi Kerületi Bíróságra, ahol részt vesz az ítélkezésekben. A hivatásos bírák és az ülnökök (népi ülnökök) elméletben azonos jogokkal rendelkezve egy testületet alkotnak, ezzel biztosítva a a néprészvételt a büntetőhatalom gyakorlásában.
A „népi ülnök”-rendszert az 1949. évi XI. törvény és az 1949. évi alkotmány (XX. törvény) vezette be. Az ülnökbíráskodásra alapított igazságszolgáltatás elméleti előnyeit azonban a hazai gyakorlati tapasztalatok nem mindenben igazolták. Az ülnökök többnyire nem váltak a hivatásos bírák egyenrangú partnereivé, a tárgyalás menetében passzivitásukkal tűntek ki, az ítéletalkotásukban az érzelmi elemek nagy súlyt kapnak.