A tüntetés résztvevői transzparensekkel tiltakoznak szeptember 12-én a Vörösmarty téren a bős-nagymarosi vízlépcső-rendszer építkezése ellen. A demonstráció résztvevői ezt követően a Parlament épülete elé vonultak.
A bős–nagymarosi vízlépcső (hivatalosan Gabčíkovo–nagymarosi Vízlépcsőrendszer) a Duna magyarországi és szlovákiai közös szakaszának komplex hasznosítására tervezett építmény. Az építéséről és üzemeltetéséről szóló szerződéskötésre 1977. szeptember 16-án került sor Magyarország és Csehszlovákia között. Létesítésének célja az energiatermelés, a hajózhatóság biztosítása, az árvízvédelem és területfejlesztés volt. A létesítmény tervezett főbb egységei: a Dunakiliti mellett épülő mederzáró duzzasztómű, a Csallóközön végighúzódó üzemvízcsatorna közepén a bősi erőművel és Nagymaros térségében a nagymarosi vízlépcső. Az eredeti tervek végül nem valósultak meg, a tájat utólag rehabilitálták. A különféle környezetvédő és más, kulturális, társadalmi alapokon szerveződő csoportok felhívására este öt óra tájban több ezren gyűltek össze a Belvárosban tiltakozó transzparensekkel, hogy - a rendezők szándéka szerint - fegyelmezetten képviseljék álláspontjukat az éles társadalmi vitát kiváltott nagyberuházással kapcsolatban. A Vörösmarty téri gyülekezés után a tiltakozó menet „Demokráciát – Népszavazást” jelszót ismételgetve a Kossuth Lajos térre indult, ahol a Parlamentben átnyújtották az építkezés ellen tiltakozó beadványt. A Grósz Károlynak, az MSZMP főtitkárának és Straub F. Brunónak, az Elnöki Tanács elnökének címzett beadványban - pontokba szedve az építkezés ellenérveit - követelték a vízi erőmű munkálatainak azonnali leállítását, illetve végleges döntés hiányában az építkezés felfüggesztését és népszavazás kiírását. Ezzel egy időben a Duna másik partján, a Budapesti Műszaki Egyetem parkolójában szervezett politikai nagygyűlésen osztrák politikusok és környezetvédők is kifejezték aggodalmukat az erőmű építése miatt.