Falusi asszonyok beszélgetnek a Matyó Ház kapuja előtt.
Matyó Múzeum: A tájmúzeumot 1952-ben alapították a volt Korona Vendéglő és Szálloda első emeletén, Matyó Ház néven. A matyó népviselet történetét és a hímzés fejlődését bemutató kiállítása 1953-ban nyílt meg. A múzeum 1962-ben került a Borsod–Abaúj–Zemplén Megyei Múzeumi Igazgatósághoz. 1964-ben a mezőkövesdi művelődési ház épületébe költözött, majd 2005-től visszatért eredeti helyére, itt látható ma is az állandó népművészeti kiállítás. A gazdag gyűjtemény jelentős részét a viseletek, hímzések, szőttesek képezik, de megtalálhatóak benne a paraszti élet eszközei, bútorai, cserépedényei is. Matyók: Mezőkövesd, Szentistván és Tard lakóit nevezik így, nevük valószínűleg a Mátyás névből származik, és a XVIII. században a közeli protestáns falvak népe nevezte a katolikus vallású lakosokat matyóknak. Mezőkövesd országszerte híres színes népviseletéről, és szabadrajolatú hímzéseiről. Kezdetben fehérhímzést alkalmaztak, a színes matyó hímzés virágkora az 1860-as évektől kezdődik. Főként a lepedővégeket, a legényingek lobogós ujját, valamint a surc (keskeny kötény) alját hímezték ki. A leghíresebb matyó mintarajzkészítő- és hímzőasszony Kis Jankó Bori (Gáspárné Molnár Borbála) volt. Virágmintái miatt „százrózsásnak” is nevezték. Mellszobra a mezőkövesdi Matyó Múzeum előtt áll.