Az ideiglenes Duna-meder Visegrádnál. A Duna jobb partja mentén új medret létesítenek, hogy a Bős-Nagymaros erőműépítkezés színhelyéről eltereljék a vizet, s így száraz területen, viszonylag könnyebb körülmények között dolgozhassanak a szakemberek.
A bős–nagymarosi vízlépcső (hivatalosan Gabčíkovo–nagymarosi Vízlépcsőrendszer) a Duna magyarországi és szlovákiai közös szakaszának komplex hasznosítására tervezett építmény. Az építéséről és üzemeltetéséről szóló szerződéskötésre 1977. szeptember 16-án került sor Magyarország és Csehszlovákia között. Létesítésének célja az energiatermelés, a hajózhatóság biztosítása, az árvízvédelem és területfejlesztés volt. A létesítmény tervezett főbb egységei: a Dunakiliti mellett épülő mederzáró duzzasztómű, a Csallóközön végighúzódó üzemvízcsatorna közepén a bősi erőművel és Nagymaros térségében a nagymarosi vízlépcső. Az eredeti tervek végül nem valósultak meg, a tájat utólag rehabilitálták.