Munka közben a Weiss Manfred gyár egyik sztahanovista munkása. Az előtérben egy Sztálin-portré. A felvétel készítésének pontos dátuma ismeretlen.
A sztahanovista mozgalom eredetileg Alekszej Grigorjevics Sztahanov szovjet bányász követőinek az egész Szovjetunióra kiterjedő tömegmozgalma. Célja a szocialista munkaverseny létrehozása, azaz az egyes munkások önálló kezdeményezésekre törekvése, a munka ésszerűbb megszervezése, a teljesítmények fokozása, a gépek teljesebb kihasználása, és a fejlettebb munkamódszerek átadása volt. Az 1950-es években a szocialista tömb országaiban a munkaversenyben a termelési normákat nagymértékben túlteljesítő üzemi dolgozókat, munkásokat illették a sztahanovista jelzővel. A magyarországi sztahanovista mozgalom kezdetét a Sztálin 70. születésnapja tiszteletére rendezett munkafelajánlási mozgalom jelentette (1949. október 28. - december 21.). A leghíresebb magyar sztahanovista Pióker Ignác, az Egyesült Izzó Kossuth-díjas lakatos-gyalusa volt. A XIX. század végén alapított Weiss Manfréd Acél- és Fémműveket 1946-ban államosították, 1950 és 1956 között Rákosi Mátyás Vas- és Fémművek néven, 1956-tól Csepel Vas- és Fémművek néven működött, s a szocialista nagyipar fellegvárának számított. A hatvanas években megalakult a Csepel Művek Tröszt, mely mintegy 15 tagvállalatot fogott össze. A trösztöt 1983-ban megszüntették, a vállalatok önállóvá váltak, közülük a nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején számos átalakult, illetve megszűnt.