Gogolya László az újraöntött Szabadság téri Szovjet hősi emlékmű domborművének egy részét cizellálja. A dombormű Antal Károly szobrászművész alkotása.
A Szabadság téri szovjet emlékművet az 1920-ban emelt, 1945-ben lerombolt Trianon-emlékműcsoport helyén emelték 1946-ban. A 15 méteres obeliszk tetején aranyszínű ötágú csillag, átellenes oldalain szintén aranyszínű sarló-kalapács, illetve két-két magyar és orosz nyelvű felirat található: "Dicsőség a felszabadító szovjet hősöknek". Az elesettek nevét tíz táblán sorolták fel. Az emlékmű a rendszerváltás után is a helyén maradt - ez a negyven éves magyarországi szocializmus egyetlen köztéren maradt szovjet emlékműve a fővárosban. Egy 1995-ben kötött orosz-magyar egyezmény biztosította sérthetetlenségét: a katonák sírhelyeiről és emlékük megörökítéséről szóló megállapodás szerint a másik ország hozzájárulása kell ahhoz, hogy e létesítményeket elmozdítsák a helyükről. ANTAL Károly (1909, Budapest - 1994, Budapest)Szobrász. A Képzőművészeti Főiskolán 1928-37 között Szentgyörgyi István növendéke volt. 1931. óta kiállító művész. Korai szobrait a klasszicizáló Római iskola stílusa jellemezte. 1934-35-ben római ösztöndíjas, portréival, vallásos kompozícióival több olasz kiállításon szerepelt. 1937-ben Szent Gellért és Julián barát bronzszobrát a Halászbástyán, 1938-ban Szent István koronázása domborművét Esztergomban állították fel. 1945 után emlékműveket és köztéri szobrokat készített. 1962-ben elkészítette a pécsi székesegyház homlokzati szobrait. 1925 és 1927 között a budapesti iparművészeti iskolában tanult díszítőszobrász szakon. 1934-ben végzett a képzőművészeti főiskolán. 1931-től Ohmann Béla műtermében dolgozott segédként, aki jelentős hatást gyakorolt stílusára. 1950 és 1959 között a képzőművészeti főiskolán a kőrestaurálás tanára. Az ötvenes évektől rendszeresen kapott épületplasztikai, restaurálási megbízatásokat a nagy köztéri feladatok mellett. Birkózók című szobrát felállították a Népstadion szoborparkjában, részt vett az Operaház szobordíszeinek elkészítésében. A Munkácsy Mihály-díjat 1954-ben, a Csók István-érmet 1958-ban kapta meg. 1993: Kossuth-díj.