Utasok szállnak le a Hargita sebes-motorvonatról első útján, a siófoki végállomáson.
Hargita motorvonat névre keresztelték annak a motorvonatnak a terveit, amit a MÁV 1939-ben a Budapest-Sepsiszentgyörgy vonalra szánt. A háború azonban közbeszólt, a motorvonat gyártása pedig félbeszakadt. A háborút követően a Ganz gyárban elkészült három motorvonatból 1951-ben egy szerelvényt bársonyhuzatos luxusvonattá „kormány vonattá” alakították és az állam embereit szolgálta. A vonat nyugati színvonalú volt, drapériák, bútorok vagy akár a fülkék falából lenyíló mosdók az akkori kor fényűzésének megfeleltek. A másik két Hargita expressz vonatként járta az országot, egyikük a Budapest-Nyíregyháza, a másik a Budapest-Siófok vonalon közlekedett. Az első és hátsó motorkocsikban egy-egy dízelmotor gondoskodott a meghajtásról, míg a szerelvény középen két pótkocsi is helyet kapott. Így összesen 188 ülőhelyen és 32 étkező helyen foglalhattak helyet az utasok és élvezhették az akár 120 km/órás sebességgel száguldó gépezeten való utazást.