Érsekcsanádi gyerekek népviseleti ruhába öltözve állnak az Ikarus 55-ös autóbusz előtt a Dunapataj-Kalocsa közötti vasútpótló gépkocsiforgalom útszakaszának ünnepélyes bejárásán.
A Sárköz vagy Tolna megyei Sárköz, mint néprajzi kistáj a magyar néprajztudományban többnyire Alsónyék, Decs, Őcsény és Sárpilis községek területét jelenti. Ide tartozik Érsekcsanád is. A magyar népviseletek közül ez a legrégibb formájú, legdíszesebb és a legdrágább anyagokból készült. A viseletük nemek, korosztályok, családi állapot szerint különbözött, s alkalmazkodott a különféle évszakokhoz, a munkához és az ünnepnapokhoz. A fejviselet jelezte elsősorban azt, hogy leány, asszony, van-e gyereke vagy özvegy az illető. Fontos kiegészítője volt a ruhának a gyöngy, sárközben az apró, ún. kásagyöngyből fűzték a lányok, asszonyok a "nyakbadobót", "nyaksit", "csafringot", "szorítkót". A lányok hajfonatából elmaradhatatlan volt a pántlika.