1940. szeptember elején indult el London bombázása, ennek ellenére nem sikerült a briteket térdre kényszeríteni.1948. augusztus 31-én Márai Sándor többévi vívódás után családjával legálisan elhagyta az országot. Hősiesen és önként nézett szembe a saját maga által vállalt száműzetéssel és annak minden fájdalmával. Nagy Imre 1948-ra már nincs a politikai döntéshozatal centrumában. Ennek oka, hogy 1947 decemberében a párt gazdáságpolitikai irányelveinek vitájában éles különvéleményt fogalmazott meg Gerő Ernővel szemben, aki a gazdaság egészének szovjet típusú átalakítását sürgette.

Bartunek Katalin (Munkatárs), Baumgartner Bernadette (Munkatárs), Bokor Péter (Forgatókönyvíró), Hajdú Lászlóné (Gyártásvezető), Hanák Gábor (Forgatókönyvíró), Hanák Gábor (Szerkesztő), Hanák Luca (Munkatárs), Kuslits László (Munkatárs), Nyíri Béla (Operatőr), Ormos Mária (Munkatárs), Paulusz Richárd (Munkatárs), Romsics Ignác (Munkatárs), Simándi Irén (Munkatárs), Szomolányi Gy. István dr. (Munkatárs), Szécsényi Anikó (Munkatárs), Varga János (Operatőr), Ács László (Vágó)

Cseh Tamás (Műsorvezető), Domokos Mátyás (Műsor résztvevő), Rainer M. János (Műsor résztvevő), Romsics Ignác (Műsor résztvevő)