A Mestersége színész sorozat mai adásában Dajka Margit mesél. Az ő művészetének műfaji besorolására találták ki a „tragikomika” megjelölést. A műsorból kirajzolódik „Margitka” tüneményes portréja, aki a nagyváradi rikkancslányból a huszadik század egyik legnagyobb színésznőjévé vált. Hetvenöt évesen megkapó őszinteséggel, csillogó szemmel és lebilincselően huncut mosollyal vall a család biztonságot nyújtó érzelmi hátországáról, édesanyja máig izzó emlékéről, a változatosságot jelentő alkotóművészi vándormadárlétről, a fellépéssel járó sokkról, a lelke mélyén rejtező érzékenységről és bizonytalanságról, a színészi feltöltődésről, a rendezővel való kapcsolatról és a próbafolyamat gyönyörű alkotó időszakáról. EMBER-t formálni: ez volt mindig a célja, mely akkor, ott, ösztönösen születik a színpadon. Az egész világot jelentő embert a maga teljességében: jóságot, humánumot, gonoszságot, mindent. Csehovban érzése szerint volt valami, amit mindig szeretett volna eljátszani, melyhez mélységesen köze volt. Szárnyalt, ha „kisimogatták” belőle a szerepet a jó rendezők és kollégák. Rajongott az emberekért. Csodásan főzött. Lelke titkos fiókos szekreterében őrizte emlékeit barátokról, kollégákról, a sok tehetséges fiatalról. Félt, hogy igaza lesz Csehovnak, és a színészeket elfelejtik az emberek. Nem így történt.

Török Ilona (Rendező), Illés János (Operatőr), Virág Katalin (Szerkesztő), Bánki István (Műszaki vezető), Molnár Gál Péter (Riporter), Mátai Lászlóné (Gyártásvezető)

Dajka Margit (Műsor résztvevő)