A német ipar minden erejét a tengeralattjárók sorozatgyártására összpontosítja. 1940-re hetente már legalább 1 tengeralattjárót bocsátottak vízre, melyek hatalmas pusztítást végeztek az óceánon. 1948. július 16-án barátsági, megnemtámadási és kölcsönös segélynyújtási szerződést írt alá Magyarország és Bulgária. A magyar kormányküldöttség tagjai Dinnyés Lajos miniszterelnök, Rákosi Mátyás és Szakasits Árpád miniszterelnök-helyettesek, Molnár Erik külügyminiszter és a kiküldött szakértők voltak.

Bartunek Katalin (Munkatárs), Baumgartner Bernadette (Munkatárs), Bokor Péter (Forgatókönyvíró), Hajdú Lászlóné (Gyártásvezető), Hanák Gábor (Forgatókönyvíró), Hanák Gábor (Szerkesztő), Hanák Luca (Munkatárs), Kuslits László (Munkatárs), Nyíri Béla (Operatőr), Ormos Mária (Munkatárs), Paulusz Richárd (Munkatárs), Romsics Ignác (Munkatárs), Simándi Irén (Munkatárs), Szomolányi Gy. István dr. (Munkatárs), Szécsényi Anikó (Munkatárs), Varga János (Operatőr), Ács László (Vágó)

Cseh Tamás (Műsorvezető), Molnár György (Műsor résztvevő), Ormos Mária (Műsor résztvevő), Szalóczy Pál (Narrátor)