Az Óbudai Hajógyár munkásai a 800 lóerős Diesel-motoros beltengeri hajón dolgoznak az Óbudai sziget déli részén. Ebből a típusból 1959-ben négy, 1960-ban tíz készül. Háttérben a Margitszigeti víztorony.
Az Óbudai Hajógyár gróf Széchenyi István kezdeményezésére jött létre 1835-ben, amikor az Első Duna-gőzhajózási Társaság az Óbudai-szigetet megszerezte. 1939-45 között a Hermann Göring Werke fiókvállalata (hadiüzem), majd 1953-ig szovjet tulajdonban volt. 1953-62 között Óbudai Hajógyár, 1962-1985 között a Magyar Hajó- és Darugyár Óbudai Gyáregysége, 1988-ig Ganz-Danubius Hajó- és Darugyár Óbudai Hajógyára, 1988-2000 közt, felszámolásáig GD Óbudai Hajóépítő Rt. néven működött. Margitszigeti víztorony: 1909-11között Zielinski Szilárd (1860-1924, a vasbetonépítés atyja) és (ifj.) Ray Rezső Vilmos tervei szerint épült. A szecessziós ipari létesítmény 57 m magas, 600 köbméter víz tárolására volt képes. 1938-ban mellette épült fel a szabadtéri színpad, ezután a színpad megvilágítását a toronyról oldották meg. A II. világháborúban katonai objektumként használták, 1944-ben meg is sérült. Az ’50 évek közepétől a vízművek nem használja, 1977-óta műemlék. 1983 tavaszán a 168 óra című műsor 100 Ft-os vételárért újgazdát keresett neki. A felhívás eredménye egy nyilvános pályázat lett, melyet a Göncöl Csillagászati és Planetológiai Társaság nyert meg. 1983-ban a víztorony homlokzatát a Vízművek felújíttatta, a vízmedencéjét eltávolították. A 1984-ben a Göncöl az adás-vételi szerződés aláírása előtt a Vízművek központi utasításra adásvétel helyett a bérleti jogviszony mellett döntött. A Göncöl a víztornyot a szerződésnek megfelelően kulturális intézménnyé alakította. Kilátó Galériaként 1986-ban nyitotta meg első kiállítását. Rekonstrukciója évei: 1947, 1983, 2003.