Hangulatos, szűk utca Szentendrén, háttérben a Szent Péter és Pál apostolok tiszteletére szentelt templom épülete.
A ciprovaciak nagy száma tette lehetővé, hogy 1750-ben új templom építésébe kezdjenek. A régi templomot meghagyták és aköré emelték fel az új falakat, majd mielőtt a templom lefedésére került volna sor, bontották le a régi falakat. Elsőként a harangtorony lett kész 1753-ban, a templomot azonban csak 1791-ben vehették használatba a hívek. 1796-ban szentelték fel Péter és Pál apostol tiszteletére. 1800. július 25-én tűzvész következtében jelentős sérüléseket szenvedett, harangjait újjá kellett önteni. A szerbek hazavándorlása miatt a XIX. században a görögkeletiek számában drasztikus csökkenés következett be a városban is. Szentendre templomai közül elsőként a Csiprovacska-templom vált használaton kívülivé (a 20. század első éveiben szűntek meg a rendszeres istentiszteletek). A hazatért lakosok az 1920-as évek elején visszajöttek, hogy a templom igen értékes felszerelését magukkal vigyék. Az ikonosztázion ma a koszovói Prizren templomában található. A templomot hosszú évtizedeken keresztül nem használták, a galambok laktanyájává vált.