Kempen rendőrminiszter bukása után, Rachberg miniszterelnök, majd Schmerling lovag látogatják meg Széchenyit, akit a kormányba való visszatérésre próbálnak rávenni. Közben Inkey Matild felkeresi az új rendőrminisztert és jelenti, hogy a Széchenyire kompromittáló iratok Kiss Mártonnál és Görgen doktor feleségénél vannak. A házkutatás során megtalálják Széchenyi írásait, és közlik vele: vagy igazi bolondokházába dugják, vagy összeesküvés vádjával bírósági tárgyalás és börtönbüntetés vár rá. 1860. április 8-án végső kétségbeesésében Széchenyi öngyilkosságot követ el.

Boldizsár Miklós (Dramaturg), Boros Gábor (Berendező), Brédl József (Építész), Bujtás János (Rendező munkatársa), Bócz Mara (Maszkmester), Csabafy Attila (Munkatárs), Deimanik Tamásné (Színes technika), Dr. Márkus Éva (Szinkronrendező), Dubóczky Erzsébet (Munkatárs), Gerhardt Lajos (Gyártásvezető), Gál István (Fővilágosító), Homonnay Zoltánné (Jelmez kivitelező), Kern Mária (Utószinkron munkatárs), Kocsis Zsuzsanna (Vágó), Kosztola Tibor (Utószinkron munkatárs), Kováts Gábor (Utószinkron munkatárs), Kováts Róbert (Munkatárs), Krajcsovits István (Hangmérnök), Kézdi Lóránt (Díszlettervező), Maros András (Munkatárs), Miklai Mária (Utószinkron munkatárs), Nemeskürty István (Forgatókönyvíró), Nemeskürty István (Író, Költő), Nyerges Tamás (Segédoperatőr), Pellei István (Segédoperatőr), Pellei Zsuzsa (Felvételvezető), Szloboda Ottóné (Munkatárs), Sík Igor (Vezető operatőr), Takács Klára (Fodrász), Vadas Mihály (Munkatárs), Wieber Mariann (Jelmeztervező)

Ambrus András (Szereplő), Benkő Gyula (Szereplő), Bács Ferenc (Szereplő), Csurka László (Szereplő), Csűrös Karola (Szereplő), Horkai János (Szereplő), Kulka János (Szereplő), Kun Vilmos (Szereplő), Láng József (Szereplő), Moravetz Levente (Szereplő), Nagy Miklós (Szereplő), Piros Ildikó (Szereplő), Sárosi Gábor (Szereplő), Tordy Géza (Szereplő), Tábori Nóra (Szereplő)